A bibliai Exodus története az egyiptomiak szemszögéből

Sokan jól ismerik a történetet - mely Mózes második könyvében található; az izraelita nép sorsáról olvashatunk  részletes beszámolót. 

"[...]Új király került azonban Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet.Az pedig ezt mondta népének: Lám, az izráeli nép nagyobb és erősebb, mint mi. Bánjunk csak okosan vele, hogy még többen ne legyenek, mert ha háború támad, ő is ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul az országból.Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy kényszermunkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt. De mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek, úgyhogy félni kezdtek Izráel fiaitól. Ezért kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak Izráel fiait. Kemény munkával keserítették az életüket: sárkeveréssel, vályogvetéssel és mindenféle mezei munkával; sokféle munkával kegyetlenül dolgoztatták őket. Azután parancsot adott Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve. Ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben! [...]" 

 

E történet szerint a zsidóknak (később) meneküline kellett Egyipromból a rabszolgaság és a népírtás elől; azonban más források ezen állításoknak sok helyen ellentmondanak, sőt a hükszoszoknak vagy pásztoroknak nevezett zsidóságot úgy írják le, mint az ókori egyiptomi hagyományokat nem tisztelő, nomád állattartó népet - akikkel a birodalomnak meg kellett birkóznia s csak kemény harcok árán tudta a válságos helyzetet rendezni.

- Véleményem szerint, erről jóval kevesebb említést tesznek a történelem könyvek...de lássuk ezeket a forrásokat előbb!

 

Manethón (i.e.4 században élt), ókori egyiptomi pap és történetíró nagyszabású műve - az Egyiptom Története vagy Aegyptiaca; görög, majd római közvetítéssel maradt fenn, nagyon töredékes formában. Többek között tartalmazza az egyiptomi fáraók listáját - az ún. királylistákat, az Óbirodalomtól egészen I. Ptolemaiosz uralkodásának idejéig. Számos ókori szerző hivatkozik rá hiteles forrásként, mint például Josephus Flavius (zsidó történetíró és hadvezér) - aki Manethón hükszoszokról írt történetének egy részét átvette eredeti idézetekkel, valamint kiegészítésként egyéb, közölt hivatkozásokkal. Ezt Contra Apionem c. művében olvashatjuk:

"[...]Uralkodása alatt, nem tudom, mi módon, ránk viharzott az isten, és váratlanul kelet felől ismeretlen fajtájú emberek nagy bátorságra kapván, országunk ellen hadba indultak, és harc nélkül egyetlen rohammal könnyedén elfoglalták, az ország uralkodóit leverték, majd városait vadul felégették, az istenek szentélyeit lerombolták, s az ország lakóival a legellenségesebb módon viselkedtek, egyeseket lemészároltak, másoknak gyermekeit és asszonyait rabszolgaságba hurcolták. Végül maguk közül egy királyt is választottak, akinek neve Salitis volt. Ez Memphisben uralkodott, az ország felső és alsó részét adókkal sújtotta, s a legalkalmasabb helyeken őrségeket hagyott." (eredeti idézet Manethón-tól)

- A továbbiakból az is kderül - Josephus Flavius munkásságának köszönhetően, hogy az "ismeretlen fajtájú emberek" megegyeznek a hükszoszokkal vagy pásztorokkal; valamint említésre kerül az is, hogy az egyiptomiak pásztor foglyoknak nevezték őket. Ez az állítás később igazolást nyert Manethón szavai alapján, amely megtalálható Aegyptiaca c. művének egy másik könyvében.

 

A Contra Apionem-ben az is olvasható, hogy a lázadásokkal és a  kialakult válságos helyzettel szembe kellett nézniük a fáraóknak, és hosszas küzdelmek árán - végül egyességet kötve, kiutasítaniuk a zsidóságot Egyiptomból.

"[...] akiket pásztoroknak neveznek, utódaikkal együtt összesen 511 évig uralkodtak Egyiptom fölött. Ezután Théaiból és Egyiptom többi kerületeiből felkelés indult ki a Pásztorok ellen, amely hatalmas, hosszan tartó háborúvá fejlődött. Egy Misphragmuthosis nevű király uralkodása alatt a Pásztorok állítólag vereséget szenvedtek, és Egyiptom nagy részét el kellett hagyniuk. [...] Manethón elmondja, hogy a Pásztorok ezt az egész területet nagy és erős fallal vették körül, hogy földjüket és zsákmányukat biztonságban tartsák. Misphragmuthosis fia, Thummósis ostrommal tett kísérletet erővel való kiűzésükre, és 480 ezer főnyi seregével a falak elé vonult. De mivel az ostromról le kellett mondania, megegyezést kötöttek, amely szerint elhagyják Egyiptomot, és bántatlanul elmehetnek mind, amerre csak akarnak. E feltételek alapján egész népükkel és minden vagyontárgyukkal összesen 240 000-en Egyiptom felől Szíria sivatagába vonultak. Itt, tartva az asszír királyságtól, amely akkor Ázsia ura volt, a most Iudaeának nevezett területen az emberek ennyi tízezrének befogadására alkalmas várost építették, s azt Jeruzsálemnek nevezték."

 

Remélem, így már többen kaphatnak teljesebb képet a valóságról....