A szív és az ész paradoxona

A racionális ész szerint semmi sem éri meg, amit nem a magunk érdekében teszünk, ami áldozatokkal jár - és olyat kell feladni érte, aminek kézzel fogható haszna lenne. Ott jön a csavar, hogy szívünk is van - egy érthetetlen okból; képes mindent átrajzolni. Valamilyen mély tudásból bízik, odaadja a létező összes szeretetét, kincsét másoknak. Az teszi boldoggá, ha jót cselekedhet. Itt már nem számít az anyagi haszon, mások véleménye vagy az önzőségből fakadó sikerhajhászás. A szív egyszerűen tudja, mi a helyes külső jelek nélkül. Miatta feladod a látszólagos szabadságod a valódiért.